Búcsú

„Tisztelt Plébános Úr! Tisztelt jelenlévők!

Nagy szeretettel köszöntöm mindannyiukat.

Ma köszönteni jöttünk, elköszönteni és bár ez a mai nap nem az ünneplés ideje, mégsem mondhatunk le róla, hiszen egy értékes, eredményes és lélekben gazdag időszakra tekintünk vissza, ahol Mischinger atya az elmúlt 10 évet eltöltötte.
Megtalálta a hangot minden korosztállyal, legyen az gyermek vagy felnőtt.
Köszönjük az eltelt időszak minden, a közösség és a hívek érdekében kifejtett munkáját, a sok biztatást, a betegek és rászorultak iránt tanúsított vigasztalását.
Köszönjük azt, amit a településünk fejlődéséért tett.
A templomunk külső, belső felújítását, szépítését.
Kapcsolatot teremtett az önkormányzat számára más egyházközösséggel, ahonnan sok ruhaadományt kaptunk a rászorulók számára, sőt még az iskola épületében kialakított alkotóház berendezéséhez is az egyháztól kaptunk segítséget.
Köszönjük a sok felejthetetlen, jól szervezett kirándulást, ahová mint magán ember nem biztos, hogy eljutottunk volna.
Mi, Vécsiek csak hálával és köszönettel tartozunk az atyának, ezért minden vécsi nevében kívánom, hogy további munkája legyen eredményes, a szeretet és öröm fakadjon belőle.
Plébános Úr most tovább megy a számára kijelölt úton, új szolgálati helyére, de tudnia kell, hogy szeretetünk és tiszteletünk kíséri ezen az úton.
Isten vezérelje életútján.
Végszóként szeretném átadni a „Vécsért elismerő díszoklevelet” és kristályvázát, ezen kívül a hívek adományából vásárolt televíziót, hogy örökké emlékezzen ránk.

Kérem őrizzen meg bennünket szeretetében és emlékeiben!”