Az újabb kőkorból és a bronzkorból származó emlékek igazolják az ember itteni korai megjelenését. Feltételezik, hogy a Tarna-völgyből vagy a Tarnócán dél felől jövő tiszai kultúra népcsoportjai szállták meg a község határát. A falu neve először az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben Weck alakban jelent meg, későbbi oklevelek Weche, Wech formában említik. A Vécsi család birtoka volt, 1438-ban Vécsi László, a megye alispánja birtokolta. A 15. század végén Vécsi Gábor hűtlensége miatt Mátyás király elkobozta a falut, és Nagylucsei Dóczy Orbán győri püspöknek adományozta. A török uralom idején elnéptelenedett. A 17. század végén a kisnánai uradalomhoz tartozott, 1715-ben kuriális község, 1848 előtt úrbéres község, 1871 után nagyközség. Lakosainak fő megélhetési forrása a XX. század első felétől a búza, kukorica, szőlő, zöldtakarmány és a lencse termesztése volt.
Az 1920-as évektől az 1960-as évekig az Országos Borminősítő Intézet dokumentumai szerint a VÉCSI Sáfrányosi dűlőn termett Magyarország, illetve Európa legjobb olaszrizling szőlője, ami 30-33 maligán fokos volt és a belőle készített olaszrizling bor etalonnak számított Európában, de nyugodtan mondhatjuk hogy az egész világon ismerték és elismerték.
Ugyanilyen népszerűségnek örvendhetett az úgynevezett „Vécsey kézigránát”, amit ugyan Vécsey Zoltán százados tervezett meg, de a feltalálásában és kifejlesztésében elengedhetetlen szerepet játszott Csordás István vécsi születésű mérnök úr, aki itt is élt a vécsi Vadászkastély építője és tulajdonosaként. 1950 előtt közigazgatásilag Gyöngyöshöz tartozott, azóta önálló község.
